A távlati célunk olyan biodegradábilis poliuretán rendszerek tervezése és szintézise, amelyekhez már közvetlenül ismerjük vagy előállíthatjuk a biológiai lebontást elvégezni képes mikroorganizmusokat. Az alábbi séma foglalja össze a kutatócsoport hosszútávú terveit.

A poliuretán a diizocianátnak poliollal való kémiai reakciójából keletkező anyag. Amint megtörténik a reakció, egy biztonságos, és rendkívül sokoldalú anyag jön létre. Egy sor különböző tulajdonsága lehet (rugalmasság, hajlékonyság, merevség) az anyagkombináció kiválasztásától függően. A metilén-difenil-diizocianát (MDI) és a toluol-diizocianát (TDI), aromás diizocianátok a poliolokkal együtt, alkotják poliuretánok építőelemeit.

A több komponensen alapuló új műanyag alapanyagrendszerek tervezése a kiinduló anyagok kombinációinak száma közel végtelen, a késztermékek lehetséges számának szintén nincs elvi korlátja. (1.séma)

A polimer tervezés első lépése a monomer tervezés. A kombinatorikus kémia eszköztára a modern szintetikus kémiával karöltve, nagyszámú és nagy diverzitású reakciórendszereket tud kínálni az MDI és TDI alapanyagok helyettesítésére. A másik főkomponens a polialkoholok családja hasonló variabilitással rendelkezik. A sok esetben rákkeltőek így a későbbi bomlástermékeknél és újrahasznosíthatóságnál is figyelembe kell az élettani hatásokat. Az uretánképzési reakcióban a már ismert komponensekkel összevethető tulajdonságokkal rendelkező vegyület könyvtárak tervezése és szintetizálása a cél.

A modern uretánok tervezése és laboratóriumi szintézise után ipari méretekben teljesen automatizált (ipar 4.0) környezetben tudjuk a végső, akár azonnali hasznosításra alkalmas terméket előállítani. Az előállított termékek teljes tulajdonságspektrumát tudjuk mérni korszerű eszközökkel. A mechanikai, kémiai, biológiai tulajdonságok meghatározása mellett öregedési, és teljes lebontási kutatásokat is végzünk.