Mára a szerves kémiában és élettudományokban jártas biokémikusok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a genomikai adatrobbanás hagyományos szakirodalom követéssel nem, csak a bioinformatika eszközeivel épített adattárakkal kezelhető. Különösen váratlanul és felkészületlenül érte az egészségipari, jobbára csak a hagyományosan a szerves kémiához értő vagy alkalmazott gyógyszerkutatást végző biológus és klinikus közösségeket a digitális élettudományokat gazdagító új gyógyszercélpontok és célfehérjék atomi-szintű megismerése.

A kormányok, az orvosok, a gyógyszergyárak, a biztosítók és a betegek tehetetlenül állnak a molekuláris medicinák KFI-költségeit illetően. Inkább drága műszerigényes képalkotó eszközparkra költenek az erre váró beteglisták láttán, mint a jóval szelektívebb molekuláris diagnosztikára vagy az erre alapozott gyógyászati eljárások klinikai bevezetésére. A gyógyulni vágyók így a sejt és molekuláris biológia posztgenomikai hasznából alig részesülhettek eddig.

Az új molekuláris sebészeti eljárások hazai klinikai adaptálására és továbbfejlesztésére igyekszünk koncentrálni kutatásainkat. A meghirdetett szuperkórházi ellátás késlekedik, e helyzetben kellene itthon repülőstartot venni a molekuláris idegsebészet bevezetésében, amelyre a Miskolci Egyetem Kémiai Intézetében az eljárás felfedezője tesz kísérletet.

Azzal, hogy Donald Trump a közegészségügyi szükségállapot kihirdetése során azt hangsúlyozta „Nagyon keményen fogom sürgetni a függőséget nem okozó fájdalomcsillapítók tervét” – megnyitotta az utat az nem-morfin típusú fájdalomcsillapítók fejlesztésének. Az opiátokat leváltó hatóanyag egyike a morfin rezisztens rákos fájdalomban szenvedő betegeken 2008-tól kitűnőre vizsgázott klinikai Fázis II-ben alkalmazva. A morfin tartalmú szerek leváltását szolgáló eljárást és hatóanyagot Oláh Zoltán 1998-ban fedezte fel és szuperkórházi körülmények között vitte el kollegáival a laborasztaltól a betegágyig az USA-ban (NIH, Bethesda MD). Az eljárás azóta „molekuláris idegsebészet” címszó alatt vonult be a szakirodalomba (Pecze, et al. 2017). A Fázis II-be jutott molekuláris idegsebészeti elven működő termékkel a gyulladásos fájdalmakra is szelektív megoldást jelent. Különösen fontos hangsúlyozni, hogy nincs toxikus vagy hallucinogén mellékhatása (Olah, 2001; Olah, et al. 2017; Pecze, et al. 2017).

Fázis II-től, a hazai rászorulók ezen új mechanizmussal történő kezelésének megkezdésével, a gyulladásos krónikus fájdalmak célpontjára irányított, szelektív, a morfin mellékhatásaitól mentes fájdalomcsillapítók piacnyitása a magyar ellátórendszer fizetett neurológusai által gond nélkül folytatódhat, mint a munkaköri feladataik egyike. Ez volt a „titok” az USA államkapitalista kutatás-fejlesztési rendszerének költséghatékony kihasználása során is. Az állatorvosi klinikai kipróbálásról készített kisfilm: http://www.biognozis.hu/hu/Scooter.html